…és ismét távoktatás!

…avagy digitális oktatás magyarból – csak hátrányokkal?

Nem ér semmit… fele annyit lehet elvégezni… háromszor annyit készülök, aztán lehet, hogy el sem olvassák – csak leírják egymásról a feladatok megoldását… a számonkérés reménytelen küldetés…. az on-line órán kikapcsolják a mikrofont, kamera nincs – közben elmegy zuhanyozni, reggelizik, zenét hallgat, a telefonját nyomkodja… stb. stb.

A digitális oktatás kényszerhelyzet megoldásaként került a magyar közoktatásba, negatív jelenséghez kapcsolódik, ezért hajlamosak vagyunk csupán negatív módon megítélni. Nem nehéz a leegyszerűsítő szemléletű, közhelyes sirámok összegyűjtése, ismételgetése – hátha elmegy a kedvünk az egésztől – pedig ugye nem ez lenne a cél?

Legyünk igazságosak – a digitális oktatás a hátrányok mellett előnyökhöz is juttatja résztvevőit. Mint minden tárgyra, így a magyarra is igaz, hogy a technikai megújulás segítségével sokkal szélesebb és színesebb tudásanyagra lehet szert tenni. Nem mellékes, hogy a  tanulás folyamata naplózható, így mind a tananyag közvetítése, mind a tanulói visszajelzés nyomon követhető és visszakereshető mindenki számára. Nem csupán kényelmi szempont az a tény, hogy  a tudás megszerzéséért nem kell felesleges időt eltölteni utazással, és az iskolai „üres járatok” is kiküszöbölhetők (pl. tanárok nem szakszerű helyettesítése)

Tanárként talán ránevel arra, hogy egy adott témát lényegre törően, logikusan tárgyaljunk, a kérdéseket, feladattípusokat átgondoltan válasszuk meg – a tanulók ugyanis minden óra után visszaküldik megoldásaikat – és ebből azonnal világossá válik, mennyire voltunk hatékonyak, egyértelműek. Az órai kitérőknek – ami sokakat összezavar – itt nincs helye, viszont gördülékenyebben be lehet építeni a vázlatba filmrészleteket, irodalmi művek művészi előadását, képanyagot, amelyekhez feladatok is kapcsolhatók. A tantárgy-koncentrációnak nagyobb tere nyílhat azzal, hogy nem „élőben”, értékes perceket veszítve kell bajlódni a technikával egy tanteremben. Az új digitális anyagok használata, az új módszertan kidolgozása egyben kizökkent a tanítási rutinból, fásultságból.

A tanulók számára a digitális tanulás előnyeinek megtapasztalásához előfeltétel, hogy elvégezhető mennyiségű (és minőségű) feladatot kapjanak, valamint az, hogy személyesen is tudjanak konzultálni tanárukkal. Ez utóbbival kapcsolatban pozitív tapasztalat, hogy a gátlásos, visszahúzódó tanulók on-line, többnyire az óra előtt vagy után – szívesebben megosztják gondolataikat a tanárral, mint élőben, amikor szaladni kell egyik tanóráról a másikra. Bátrabban kérdeznek is. Amellett, hogy idejüket szabadabban oszthatják be, a feladatok megoldására képességeiknek megfelelő időt szánhatnak (a feltett kérdést, felvezető szöveget többször elolvashatják) – ezekre a munkáikra mindig érkezik visszajelzés, gyakran személyre szólóan. – Látszik, ki nem írt házit, ki másolta le a barátjáét, ki elégszik meg rendszeresen a minimummal. Érdemes kihasználni ennek az oktatási formának az adottságait a hátránykompenzáció területén is, mivel az e-learning vitathatatlanul jobban tud alkalmazkodni az egyéni tanulási szükségletekhez.

Az értékelés a digitális tanrend legérzékenyebb pontja .Nem látszik, hogy a tanuló mit használ a felelethez, dolgozathoz – így mennyire mérhető igazán tudása. Elengedhetetlen így az értékelés eddigi gyakorlatától való elszakadás vagy azok átalakítása.

A számonkérés magyar nyelv és irodalomból főként esszéírás – elemzés, házi dolgozat illetve tesztírás  formájában valósul meg. Az első kettő távoktatás során fedésbe kerül – így igénytelenebb tanulók változtatás nélkül, gátlástalanul emelnek be kétes értékű – gyakran félre is értelmezett – internetes forrásból származó szövegeket munkájukba. Ezt a gyakorlott tanár azonnal kiszűri – főként abból  adódóan, hogy általában a tanulócsoport több tagjánál megjelennek szó szerint ugyanazok a mondatok. A pozitívum az lehet, ha valaki tájékozódik az internetes források segítségével, utánanéz bizonyos kérdéseknek, ám az információt kreatív, kritikus módon használja – saját szavaival újrafogalmazza, véleményt fűz hozzá – és nem mellesleg megjelöli, mit használt fel. Az időfaktor pozitív hatása itt is érvényes: egy írásbeli munkát otthon, nyugodt környezetben, kapkodás nélkül igényesebben lehet elkészíteni, mint az osztályteremben.

A tesztek összeállítása és íratása nagyobb technikai kihívás és kétségtelenül sok időt, energiát követel a magyartanártól – de ha vállaljuk, akkor ennek is lehet pozitív oldala: a szöveges kérdéseken túl könnyen beilleszthető kép-és hanganyag vagy filmrészlet is – változatosabbá téve a kérdéstípusokat. A jól összeállított teszt tárgyilagosabban, egzaktabban, objektívebben értékelhető, mint az esszé, javítása gyors, csakúgy, mint a visszacsatolás. A tesztek eredményei adatbázisunkban könnyen tárolhatók. Nem utolsó szempont, hogy a kérdések – feladatok könnyen kiemelhetők egy már létező feladatbankból – illetve elmenthetők oda. – Számítva arra, hogy a tanuló nyilván felhasznál segédeszközt a kérdéssor megoldásához, az időkorlát meghatározásán túl a gondolkodást igénylő, nyitott végű feladattípusok kerülnek előtérbe.

A szóbeli feleltetés sem lehetetlen – sőt, a gátlásosabb tanuló talán oldottabban képes megnyilvánulni, ha csak egyedül van a meet-szobában tanárával. Kipróbáltuk a párhuzamos feleltetést is, ilyenkor ketten vannak jelen: a felelő és a „tanú”, aki ugyancsak értékeli  – és adott esetben kiegészíti a teljesítményt – majd szerepcsere következik egy a témához kapcsolódó másik feladattal. A memoriterek felmondásánál sajnos nincs jobb ötlet a „szembekötősdinél”.

Ne feledjük, hogy a számonkérés fontos része az önértékelés – ez a tanulók számára a távoktatás során még nagyobb szerepet kaphat, amennyiben a megoldó kulccsal ellenőrizhetik válaszukat.

Az e-learning személytelen… ez biztos? Nem tehető személyessé? A felhasználókon  múlik, hogy mennyit engednek át saját személyiségükből. A fiatalok annyiféle módját ismerik a digitális alapú kapcsolattartásnak, amelyek egyike sem nevezhető személytelennek… igaz a közvetlen interakció a tanulók között off-line intenzívebb – de vajon ez minden esetben előny?

Valóban szükséges rossz a távoktatás?  Semmiképpen…. csak meg kell tanulnunk ennek is a kultúráját.

-dm-

Szavalóversenyt tartottunk iskolánkban

Idei szavalóversenyünket februárban tartottuk, mivel a magyar költészet napja ebben az évben nagyszombatra esik, így el kellett térnünk a hagyománytól. Azért, hogy a gyerekek az eredményhirdetést is meg tudják várni, igazgató úr engedélyével már a 6. órában megkezdtük a szavalatok meghallgatását, és így negyed négykor már eredményt hirdettünk.

A zsűri elnöke meghívott vendégünk, Galán Géza volt, iskolánk régi tanulója, a Magyar Televízió rendező munkatársa.

   A versenyen a következő díjakat ítélte oda a zsűri:

I. kategória (7-9.osztály)

  1. helyezett Márton Réka        8.a
  2. helyezett: Szabadics Lilla     7.b
  3. helyezett: Szabó Kata           9.a

                     Különdíjat kapott: Bogos Ágnes     9.d

II. kategória (10-12. osztály)

  1. helyezett: Bognár Anna a
  2. helyezett: Horváth Petra 11.a
  3. helyezett: Suki Bence 11.a

Különdíjat kapott:

Izsa Dorottya 10.b

Koncz Péter                     11.a

Nikl Márton                     11.a

Következő irodalmi kávéházi rendezvényünkön a díjazott szavalók a versmondást népszerűsítendő el fogják szavalni a költeményeket a kávéházi közönségnek is egy kis vallomással fűszerezve.

Miért választották ezt a költeményt, mit tud nekik adni egy vers megtanulása és előadása?

Újévi jókívánság

Minden kedves jelenlegi, volt és leendő diákunknak nagy szeretettel kívánunk áldott, békés, boldog új évet Nagy László ismert és értékes versével:

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet –
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

 

Áldott karácsonyt kíván a magyar-ének munkaközösség!

“Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.”

A felső képen hazánk legnagyobb épített betleheme, a Vörsi Betlehem (Vörs dunántúli, Somogy megyei falu).

Az alsó képen palócföldi betlehemesek archív felvételen (Pásztó, akkor: Heves vármegye, ma Nógrád megye, 1947).

(Forrás: i.ytimg.com/vi/VMOsarcUnlk/maxresdefault.jpg és Magyar Kurír)

Adventi várakozás

Advent közepén járunk, nemsokára itt az ünnep. Segítse várakozásunkat az istenkereső Ady Endre verse! Áldott készületet minden kedves látogatónknak!

Az Úr érkezése

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

 

A verset (a másik híres költeménnyel, a Hiszek hitetlenül Istenben című verssel együtt) nagyszerű színészünk, Kozák András mondja el az alábbi felvételen:

Kávéház a nyílt napon is

November végi iskolai nyílt napunkon kedves látogatóinkat invitáltuk meg az Irodalmi Kávéházba! Erre ezúttal nem hívtunk külön vendégeket, hiszen éppen azok voltak a vendégeink, akik az iskola hívását meghallva érkeztek a nyílt napra, mert kíváncsiak voltak bemutatóóráinkra, kiállításainkra, az iskola épületére, beszélgettek a nővérekkel, tanárokkal, diákokkal. A Kávéházban bemutattuk korábbi vendégeinket, de a századeleji enteriőr és a hangulat nem maradt el. Jó alkalmat adott a Kávéház is arra, hogy az érdeklődő szülők, diákok beszélgethessenek, kérdezhessenek az iskoláról, igyanak egy frissítőt, vagy nosztalgiázzanak századeleji hangulatban. A tartalmas programról beszéljenek tovább a képek!

Nényei Pál: Arany János, a legnagyobb magyar drámaíró

Az iskola Irodalmi Kávéházába ez alkalommal Nényei Pál író, drámaíró, középiskolai tanár látogatott el. Sokak, beleértve engem is, meglepődve olvasták az előadás címét, miszerint Arany János valójában drámaíró.

Nagy érdeklődéssel vártuk az előadás kezdetét, és nem túlzás, ha azt mondom, az eseményt hirdető plakátot elolvasva a fenntartásoknak igenis volt helyük a fejekben.

Kis várakozás után a tanár úr bele is kezdett az előadásba, amit azzal az immáron jól ismert tézissel nyitott meg, hogy Arany drámaíró, csak éppen drámákat nem írt. Állításának bizonyítását három pillérre építette, ami három Arany-balladának elemzéséből állt. Ezek voltak A walesi bárdok, a Tetemre hívás, végül az Éjféli párbaj. Állításainak magvát az képezte, hogy Arany János balladái tartalmi szempontból a színpadra szánt elemek mellett („Ajtó megől”)- a dráma jellemző tulajdonságain túl (élő beszéd)-, egy teljes dráma, színdarab cselekményét sűrítik magukba.

Engem érdekes témaválasztása, magabiztos színes előadásmódja, illetve jól felépített érvrendszere elgondolkodtatott, de úgy gondolom, hogy ugyan a balladában jelen van a drámaiság, de a sűrített cselekmény, a színpadi elemek, a drámai jellemzők nem lépik át műfaji határt. Tény, hogy a balladai cselekmény alkalmas egy hosszabb kifejtésre, de drámává esetleg ezek után válhatna. Greguss Ágostot idézve a ballada „Tragédia dalban elbeszélve”.

Suki Bence, 11.A